Baskír Póni
A baskír póni – más néven bashkirsky – nevét az Urál hegység déli lábánál elterülő Baskíriáról kapta, mely közel van Kirgízia és Kazahsztán sztyeppéihez. Mint a legtöbb póni, a baskír is természetéből adódóan szívós, hiszen az egész év folyamán kint él a szabadban, gyakran mély hóban és mínusz 30-40 fokos hőmérsékleten, a legszerényebb koszton.
E rideg körülmények ellenére a baskír kancák tejtermelésükről híresek: a hét-nyolc hónapos laktációs periódusokban egy átlagos kanca akár 1500 liter tejet is adhat. Ennek nagy része a tejüzemekbe kerül, de a fennmaradó tejből a sztyeppe „tüzes itala”, a kumisz készül! Sok más lóhoz hasonlóan a baskír ló a húsával is fontos fehérjeforrásként szolgál az embereknek. A baskír ló „ingyen” adja vastag, göndör bundáját, valamint Pazar sörényét és farkát is: a kifésült, hosszú szőrökből takarókat és ruhaneműket szőnek. Ezen kívül a baskír ló nyereg alatt és hegyi málhás lóként, valamint igáslóként is használható. Kitartásukról legendák szólnak! Úgy tartják, egy baskír lovakból álló trojka (három ló által vontatott szán) 120-130 km-t is könnyedén megtesz naponta a hóban.
A baskír lónak a dél-uráli paraszti gazdaságokban betöltött változatos és felbecsülhetetlen értéke miatt 1845-ben tenyésztési központokat létesítettek az állomány gyarapítására, s ezeken a helyeken két típust hoztak létre: a lovaglásra alkalmas, hegyi típust és a nehezebb sztyeppei változatot.
Az Egyesült Államok északnyugati államaiban „baskír göndör” néven található meg, s errefelé állítólag musztángcsapatokban látták először őket a 19. század elején. Egyesek véleménye szerint a baskír ló évezredekkel ezelőtt érkezett Amerikába a Bernig-szoroson keresztül. Ez utóbbi elmélet valószínűtlen, ugyanis az amerikai kontinensen 8-10 ezer éve kihaltak a lovak, és a spanyolok közvetítésével csak a 16. században honosodtak meg újra.
Tudnivalók a Baskír Póniról:
Magasság: 13-14 marok (135-142 cm)
Szín: sárga, deres, pej
Használat: nyereg alatt, málhás, igás, tej és hústermelés
Jellemzők: vastag, göndör szőrzet, Pazar sörény és farok, kemény paták (általában nem igényel patkolást), a vastag, erős nyakhoz csatlakozó fej.
Gyűjtötte: Vicus (szerki) Forrás: A Ló- és Pónigondozás kézikönyve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
