Chincoteague Póni
(ejts: sinkatíg póni)
Ezeket, a vad pónikat tartják az egyetlen bennszülött fajtának az Egyesült Államokban, mely valószínűleg 17. századi telepesek elkóborolt, illetve elhagyott lovaiból alakult ki. A Chincotegue-sziget – a szomszádos Assateague-szigettel együtt – Virginia és Maryland államok partjainál található. E területek a vadon élő lóállományok utolsó, még megmaradt élőhelyeinek szűk csoportjához tartoznak. A szigeteken az életkörülmények kíméletlenek: nincs menedék az Atlanti óceán viharai elől, és a homokos, sós mocsarak nagyon kevés takarmányt biztosítanak az állatoknak. Ilyen körülmények között csak a legkeményebb, a legszívósabb és a leginkább alkalmazkodni képes pónik maradnak életben. E kíméletlen feltételeket a fajta roppant mód megszenvedte, ugyanis a 20. század elejére az elszigetelt és beszűkült génkészletű állomány szoros beltenyésztettsége következtében az állatok nagy része az elsatnyulás jeleit mutatta, és testalakulásukban komoly, kóros eltérések mutatkoztak.
Manapság mintegy 200 chincoteague póni él a nagyobb, az Assatague-szigeten (ejtsd: Asszatíg-szigeten). E vadon élő lófajta ismertetése akkor vált széleskörűvé, amikor az 1920-as években a Chincoteague Önkéntes Tűzoltóság felelősséget vállalva a fajért, és shetlandi, wels póni és pinto fajtájú lovak felhasználásával regenerálta az állományt. A pintóval történő keresztezés a tarka szín megjelenését eredményezte, s ezen kívül sokkal lószerűbb fejformát kölcsönzött a chincoteague lófajtának.
Tudnivalók a Chincoteague póniról:
Magasság: 12 marok (122 cm)
Szín: bármilyen, sok paint vagy pinto (fehér-feketén tarka és fehér-tarka)
Használat: többnyire vadló, kevés nyereg alatt
Jellemzők: rövid, hengeres törzs; bozontos téli szőrzet; vékony csontozat; kevésbé fejlett ízületek
Gyűjtötte: Vicus Forrás: A -Ló- és Pónigondozás kézikönyve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
