Dales póni
A Dales póni Britannia egyik legnehezebb testfelépítésű őshonos pónija, mely Yorkshire, Northumberland és Dunham megye, hegyvonulatainak vidékéről ered. Genetikailag rokonságban áll a kisebb fell pónival, melynek eredeti tenyésztési központja a hegyvonulat nyugati oldala volt.
A dales valószínűleg a fríz ló leszármazottja, melyet az ókori rómaiak vittek Britanniába kétezer éve, ahol a meredek domborzati viszonyok és a rideg éghajlat következtében ellenállóvá, szívóssá vált. A 18. században a dales póni biztosította a vontató erőt az allendale-i és az Alston Moor-i ólombányákban, a föld alatti és felszíni munkáknál egyaránt; mint málhás állat pedig az ólmot Északkelet-Anglia sziklás tájain át egészen a Tyne folyó tengeri torkolatáig vonszolta. Később szénbányákban is használták, legfőképpen azért, mert testsúlyához képest aránytalanul nagy terheket tud vontatni: átlagosan 100 kg tömegű szállítmányt cipelt egy dales póni.
Mindezek mellet a dales póni kiváló ügetőnek számított akár fogatban, akár nyereg alatt. Feljegyezték róla, hogy jelentős teherrel megrakodva is 3 perc alatt tudott megtenni 1,6 km-t. Annak érdekében, hogy ezt a képességét tovább növeljék, a 19. században keresztezéssel welsh cob vért vittek a dalesbe egy Comet nevű ügetőmén révén. A 20. első éveiben clydesdale-lel is keresztezték, bár nem bizonyult szerencsésnek. 1917-re a dales elismerten kétharmad clydesdale vérhányaddal bírt – s továbbra is a legjobb málhás lónak számított az I. világháború alatt. Az utóbbi időben egyre csökkent a dales fajtán belül a clydesdale befolyása, így olyan nagy kitartással rendelkező, nyugodt vérmérsékletű, ugyanakkor erős póni alakult ki, mely kiválóan alkalmas túrákra. Jó ügetőképessége továbbra is megmaradt, ezért a fajta kitűnő fogatos is.
Tudnivalók a Dales póniról:
Marmagasság: 14,2 marok (148 cm)
Szín: fekete, sötét pej, alkalomszerűen szürke, vagy deres
Használat: nyereg alatt, fogatban, farmokon elvégzendő munkákban
Jellemzői: nehéz, nagyon mély fekvésű vállak, rövid hát erőteljes ágyéki résszel, vastag sörény és farok, rövid, lapos 20 cm körüli lábszárcsont, hosszú, selymes csüdszőrök
Gyűjtő: Vicus Forrás: A Ló- és Pónigondozás kézikönyve
|